Dávid Petra vagyok, 28 éves, személyi edző, életmód tanácsadó.

De én sem itt kezdtem. Történetem onnan indul, hogy világéletemben duci voltam, na jó, inkább kövér, amit néha magyaráztam azzal, hogy ilyen a genetikám. Voltak kósza fellángolásaim, hogy majd lefogyok, de mindig inkább győzött a lustaság, tohonyaság, vagy más néven hívhatom úgyis, hogy finomított szénhidrát, szórakozás és az indokolatlanul sok pihenés. Ha ma valaki megkérdez, akkor azt mondom, hogy én azért nem véletlenül lettem olyan amilyen, hanem rendesen tettem érte.

Pár évvel ezelőtt életmódot váltottam, a romló egészségi állapotom miatt, teljes egészében megváltoztattam mindent magam körül.

Mikor 26. születésnapomat készültem betölteni megelégeltem azt ahogy élek. Sikertelen voltam az életemben, nem volt rendes munkám, nem volt semmi rendszeresség az életemben. Mindig későn feküdtem és emiatt későn keltem, vagy ha korán kellett kelni fáradt voltam.

Állóképességem nem volt, attól hogy a busz után kellett futni vagy felsétálni a 3. emeletre, teljesen kifulladtam.

Párkapcsolatom több, mint 6 évig nem volt, fiúktól mindig azt mondták, hogy jó csaj lennék ha lefogynék. Emiatt önbizalmam se volt éppen sok.

Koleszterinem kezdett magas lenni, elkezdtem félni, hogy hamarosan a cukrom is követni fogja. Térdem fájt a túlsúlyomtól.

Így azt mondtam elég, változtatni kell, hiszen most még valamennyire fiatal vagyok, nem élhetek le így egy életet. Felhívtam egy személyi edző ismerősömet és mondta, kezdjek el edzeni, rendszeresen táplálkozni és egészségesen étkezni. ÓÓÓ, ugye, milyen könnyen is hangzik ez. Ha ilyen könnyű lenne, akkor csak csupa fitt ember futkározna az utcán. Mindenkinek saját maga a legnagyobb ellensége. Számtalanszor kezdtem neki az életmódváltásnak, vagy inkább diétának, de mindig nagyon hamar kudarcba fulladt.

De ez most más volt, most nagyon akartam, nagyon elszánt voltam és kitartó is.

 

Napról napra mentem edzeni, nem mertem két napnál többet kihagyni, mert féltem, ha több kimarad, akkor abbahagyom. Ha fáradt voltam, ha esett a hó, ha semmi kedvem nem volt, akkor is mentem. Eltántoríthatatlan voltam. Eleinte nem, dehogy élveztem! Úgy éreztem én vagyok a legkövérebb, a legrosszabbul öltözött, a legbénább. Csak számoltam vissza a napokat, ezt én mindig úgy hívom magamban, hogy a túlélésre játszottam. Aztán eltelt 1-2-3 hónap és egyre karcsúbb lettem. Látványos kezdett lenni a változás, az emberek elkezdtek megdicsérni és ez roppantul motivált!

 

Annyira magával ragadott ez a világ, hogy elvégeztem egy edzői képzést, részt vettem pár hazai és nemzetközi versenyen is, mint fitness modell.

 

Jelenleg az a célom, hogy az embereket motiváljam arra, hogy merjenek ők is változtatni és éljenek ők is egészségesebb, boldogabb életet!

Ha szeretnél többet olvasni arról, hogy én mivel motiválom a vendégeim, milyen tanácsokat adok neki, hogyan váltsanak életmódot, akkor olvasd el a következő írásomat!

Írj véleményt!

comments